A CHI diagnosztizálása

Fontos, de nem-specifikus tünetek a remegés, sápadtság és görcsök. A valószínűsített diagnózis nem-specifikus tüneteken alapul: megnövekedett glukóz fogyasztás, mérhető inzulinkoncentráció a hipoglikémia esetén, reakció a glukagon adagolásra, továbbá a zsírsavak lebomlásának megszűnése.

 

Az inzulin abszolút szintje a vérben itt kevésbé használható mutató, mint a glukóz fogyasztás, mivel a CHI fokális (= lokalizált) formájában szenvedő gyermekek esetében normális inzulin koncentrációt találhatunk már néhány centiméterre is a hasnyálmirigy beteg részétől. Ezt a látszólagos ellentmondást az magyarázza, hogy a máj inzulinszintje szabályozza a glukóz felszabadulását a legfontosabb forrásából, a máj glikogénjéből. De persze az inzulin szint is fontos, amikor közben a vércukorszintet állapítjuik meg.

 

A vércukorszint emelkedése glukagon beadása után egy fontos kritérium.

 

Ha ez a reakció nincs jelen, akkor kicsi a hiper-inzulinizmus valószínűsége, tehát más okokat kell keresni. Különösen a növekedési rendellenességek a gesztációs szakaszban (a gesztációs korhoz képest kicsi méret, vagy SGA) vagy a koraszülés, ami megnövekedett energiafogyasztással párosul, lehetnek a valószínű okai a hipoglikémiának csecsemőkorban.. Fontos hormonális okok lehetnek az adrenális hormonok, a kortizol és az adrenalin, illetve a növekedési hormonok zavarai . Továbbá a zsírsavak és aminosavak lebontásában fellépő zavarok is okozhatnak hipoglikémiát.

Nyítólap    Impresszum    Datenschutz    Oldaltérkép    Nyomtatási nézet    Vissza az elejére